PÁNCÉL

„Ezért Jézus világosan megmondta nekik: ’Lázár meghalt. Miattatok örülök, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. De most menjünk el hozzá!’” Jn 11,14-15 Szegény tanár néni nem tudta elképzelni, mit rontott el. Kislányom arcán egyik percben még az őrá jellemző mosoly ragyogott, a másik percben hangtalan könnyek folydogáltak rajta. Harmadik gyermekem érzékeny. Csecsemőként a nap 24 órájában tudott sírni. Óvodásként elsírta magát, ha a bátyja meghúzta a copfját. Elsős korában pedig sírt a vasárnapi iskolában, miközben Lázár feltámasztásának történetét hallgatta. Az összezavarodott tanár néni félrehívott az istentisztelet után, és bocsánatot kért „valamiért, ami megríkatta Hannah-t a történet közben”. Megnyugtattam, hogy tudjuk, kicsi lányom lelke mennyire érzékeny. Később azért megkérdeztem Hannah-t, miért sírt. Ahogy a tanár néni, én sem értettem, mi okozott neki szomorúságot ebben a történetben, mely inkább ujjongásra készteti az embert, mint könnyezésre. „Én nem akartam sírni, anya, ...

Muszáj most leírnom, különben e-mailban teszem, és annak már nincsen értelme. Bármilyen furának is tűnik, teljesen idegen, kívülálló és ellenséges a helyzetem az evangélikus gyülekezettel. Reménytelennek látom, hogy ez változna. Nyilvánvaló, hogy az utóbbi két évben történtek: avagy hogyan lettem felügyelőből ellenség egy csomó tanulságot hordoz arra nézve, hogy mennyire kevéssé ismerem az embereket általában és köztük önmagamat. Felesleges lenne azzal áltatni magam, hogy én semmit sem változtam, és a környezetem ment el mellettem. Azt hiszem, az alapvető problémák a leszbikus pár érkezése előtt kezdődtek, csak nem vettem észre. A személyiségemre nyilván rányomja a bélyegét a családommal fenntartott, finoman szólva is távoli és őszintétlen viszonyom, és a hisztériás hajlamaim. A körülményeim sem alakultak a legfényesebben, a házeladás, az új építkezés, az új munkakör, a baleset, a nem várt terhesség, majd a baleset folytán annak elvesztése, és a nagymamám halála mind-mind megroppa...

Depresszióhoz hasonlít, amit mostanában érzek. Kedvetlenség, aluszékonyság, lustaság. Tennivalóm lenne , mint a tenger. Nem tudom, hogyan tovább.